Ez már nem ugyanaz...

2008.07.06. 07:38

Vannak az életnek objektív mérőműszerei. Az egyik ilyen, hogy a körülötted lévő konstans dolgokhoz viszonyítod, a saját pillanatnyi léted. Így könnyen ledöbbenhetsz hogy 15 éve még 40 forintért tankoltál, hogy 10 éve még nem éltél rosszul 50.000.- forintból, vagy  ugyanennyi évvel ezelőtt mit gondoltál egy 18 éves lányról.

Elmúltak az évek, és ezt nem szívesen látja be az ember. A benzin 40 helyett 340, az 50.000.- forint lassan a telefonszámlát nem fedi a családnak - és a 18 éves csajok ? Nos hagyjuk is: ők már nem ugyanazok a 18 évesek mint anno.

De mindezt persze muszáj megemészteni az embernek - hiszen életének szerves része lett - és ugye mindannyian ismerjük a régi bölcseletet:

"..Adj, Uram, erőt: hogy elviseljem a megváltoztathatatlant,

és adj, Uram, bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót,

és adj, Uram, bölcsességet, hogy mindig megkülönböztessem a kettőt!.."

 

Szóval elmúltak az évek, de eddig, ilyen pimaszul még senki/semmi nem figyelmeztetett erre, mint tegnap egy tárgy. Igen, nevezzük egyszerűen tárgynak, így talán könnyebb objektívnek maradni vele kapcsolatban. És ez a tárgy, az új Honda CBR600RR.

 

Nem is igazán jó szó a döbbenet. Hiszen papíron 'csak' 120 lóerőt teljesít ( alig többet mint saját, 15 évvel ezelőtti tervezésű, de 2002-es gyártású motorom ) és ugye műszakilag is azt várnánk egy Hondától, hogy steril, megbízható, egyszerű legyen: a lenyűgöző, állatias, vad jelzőket általában a konkurens márkák bitorolják.

De nincs mit tenni - az, hogy szárazon alig lépi át a másfél mázsás határt a gép, és hogy a két tengely mindössze 137 centire van egymástól, már előrevetíti, hogy itt kőkemény GP feelinget fogunk kapni.

Felülök - a plexi bő fél méterre kerül a sisakomtól, pedig 176 centimmel nem vagyok egy égimeszelő. Egészen a hátsó ülésig ( hátsó ülés? muhaha... :-) csúszom, lábaimat eddig ismeretlen hegyesszögbe hajlítva lépek a lábtartókra,  az X-Lite-ot megpróbálom belemélyeszteni a tankon erre kitalált mélyedésbe, miközben nyakamat hátraszegve, szemeimmel megpróbálom a horizontot elkapni: nem egyszerű, Jane Fonda itt sikítva dobja el az Aerobic kazettát... Ha az ember túrásabb motor után ül fel, elsőre elképzelni sem tudja, hol fog elférni ilyen testhelyzetben.

 

Aztán elindulunk: már széria dobbal is fenyegetően szép a hang, mely az ülés alól tör elő ( lényegesen szebb a forma és a hanghatás is mint az 1000RR-en) az elektronikus kormány-lengéscsillapító jótékony hatását már az első kanyarokban érezzük: az út nem épp tökéletes minőségű.

"..Nagy figyelmet szenteltek a konzisztens erőleadásra a közepes fordulattartományokban.." - olvastam még a sajtóanyagban, a teszt előtt. Jó reggelt, ez nem a Harry Potter - nem is varázsol el a dolog. És a motor ugyanezt igazolja : 9000-ig kelletlenül, nyúlósan, szinte méltatlanul pörög fel, a hihetetlen kompakt erőforrás ( méretre a Hornet 250-nél is kissebb ). Aztán átlépi a fordulatszámmérő a 9-est, 10-nél meglódul, 11.500-nál a nyomatékmaximum még lök rajta egy embereset, és gyakorlatilag töretlenül megy egészen 15.000.-ig, ahol jól kontrollálhatóan, kb. egy 500-as tartományban esik vissza az ereje, de ott is lassan, kiszáámíthatóan: van időm feljebb pöckölni, a Hondához képest egyébként meglehetősen hangos, de rém pontosan működő váltót.

Az erő nem fogy el a felső fokozatokban sem: már bőven 200 felett járunk - 130-tól kötelezően a fent leírt jóga pozícióban - a plexi mögül kinézve már hiába próbálkozik a prémium kategóriás sisakom megbírkózni a menetszéllel.

Egy nyújtott kanyarból kigyorsítva még beszúrok az előttem haladó 1000RR -nek, az óra itt már túlszalad a 250-es jelzésen, a pilóta nem is érti: ő gyorsnak érezte magát a majd kétszer ekkora erőforrással megáldott vason: most meg ráelőztek. Egy 600-assal. Pfff...

De ekkor hirtelen fékezni kényszerülök - újabb meglepetés. Minden erőmre szükségem van, és nem a fékkar működtetéséhez. Mindkét karom megfeszül, ahogy párszáz méteren, vagy 200 egységgel csökken a műszeren jelzett sebesség. Jól adagolható, hihetetlen erős megoldás - a tucat gépek pépes nyomáspontú darabja, vagy a Ducati adagolhatatlanul harapó satuja itt labdába sem rúghat: ez a radiális Tokico úgy jó, ahogy van, pont.

Csupa mosoly vagyok, amikor a kulcsot Off állásba helyezem az Iron Motors parkolójában. Megköszönöm Sanyinak a lehetőséget, és az élményt. Rá fél órára az 'öreg' ZZR-el és társaimmal haladunk már Soldvadkert felé, hogy az Anna panzióban, egy remek szürkemarha szelettel tegyük teljessé a napot.

Jól haladunk, de a hepehupás úton néha meg-meg mozdul a ZZR kormánya a kanyarban, az előzésnél ugyan jelen van teljes erejével mind a 100 ló - de ez nem ugyanaz a világ, nem ugyanaz a 600 köbcenti. A Hondán megélt sebészi pontosságú futómű, a pimaszul sok erő, és az innovációk tömkelege mind azt súlykolja beléd: eltelt az a 10 év, nagyon is el.

Viszont én most is egyenes háttal ülök, elfér a barátnőm is mögöttem, és a három dobozban annyi holmink elfér, hogy 1-2 hétre bármikor elindulhatunk a motorral - bárhova.

Szóval ez már nem ugyanaz a világ: a 600-as motorokkal már kényelmesen lehet ezreseket verni, csak jöjjön elegendő számú kanyar. És az erejével sem lesz senkinek baja: aki ezt a 120 lovat ki tudja motorozni maradéktalanul, annak külön gratulálok. Ha nincs is meg benne az az alsó nyomaték többlet, mint a 'csalós' 636-os Kawákban volt pár éve, de tény hogy roppant erős ez a motor.

Még egy fix pont: az, hogy a legizgalmasabb kirándulás volt a CBR600RR az eddig próbált kategóriák között, az egészen biztos. És ha egy Hondáról az izgalmas jelző jut először eszembe, akkor tényleg nagyot változott a világ...

Csak így tovább, 10 év múlva újra kipróbálnám azt az akkori 600-ast, ami mellett ez a gép avítosnak, vagy gyengének tűnik.

 

( update : Badzoli és a többiek kérésére, íme a helyszínen készült képek java :

 

Szerző: kutya_zzr

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kutya-vilag.blog.hu/api/trackback/id/tr75555398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.07.07. 10:01:53

Zzr 1100-at gyilkoltam vagy két évig, az volt az utolsó sportos motorom. Mikor rájöttem, hogy nem olyan jók a reflexeim, mint amit a speedek kívánnak, átültem túramotorra, aztán csopperre. Semmit nem javultak a reflexeim, de ezek az evoluciós motorok sokkal jobbak lettek, mint 12 éve, amit nem tud a motoros, tudja a gép, asszem egy próbakört megyek nyílt napon egy CBR-en, mert tényleg izgalmasnak látszik.

Üdv:EJ

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2008.07.07. 12:24:11

Én még most is ZZR-en ülök: a reflexeimet meg pályanapon és tréningeken edzem.
A CBR pedig tényleg jó lecke: egészen különleges élmény volt a 10 évvel ezelőtti CBR/ZX-6R-ek stb után...

Muszály lesz legközelebb egy idei Zx6-ot is megpróbálnom, a direkt összehasonlítás okán. Mert az ember szíve ZÖLD marad, nincs mese... :-)

Neked milyen cruisered lett a ZiZi után ? Érdekel hogy mi az a motor, ami a nagy Kawa után is elegendő élményt ad.

ekkerjoz 2008.07.07. 12:44:09

Honda Gold Wing, nem röhög!
Egy idő után nem csak az élményért motorozol, hanem mert szeretsz motorozni. Harmincöt évesen vettem először észre, hogy többet tud a zzr, mint én, ezért váltottam gigarobogóra. Aztán csopperre.
Sosem féltem a zzr-en, míg egyszer jöttem haza Belgiumból autópályán, tartósan 180-190 km/h tempóval, mikor egy olyan szakaszra értem, ahol lefagyott a pára az útra (áprilisban...), és alig tudtam megállni. Ha ez este van, most nem írok, tizenkét autó tört azon a két kilométeres szakaszon össze, merész nyolcvannal jöttem Passauig. Onnan méglassabban.
El is adtam a zzr-t, a nagyzizit, hogy sokáig tudjak motorozni.

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2008.07.07. 12:51:44

Van egy mondás: ha megöregszel, GoldWinget veszel. Ha meg is hülyülsz, akkor trike-ot...

( Ha ezt este TrikerDodi, vagy Misi olvassa, biztosan kitekeri a nyakam! :-))))

Tény hogy megél mindannyiunk pár meleg helyzetet a vason, és olyankor elgondolkozik: mi a fontos az életben. Érthető döntés, és nem röhög - a GW ( a maga helyén) igenis jó motor. Nem egy másik kategóriához, hanem a saját társaihoz képest.
Csak a sok GW-s viccet kell tudni elviselni ( CD rádió vs. mosogatógép, kezelési útmutató stb :-) de ez már csak egy ilyen irigy, fricskázós világ. :-D

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2008.07.07. 13:15:11

Itt van Sanyi telefonszáma: ha ki szeretnéd próbálni a kis CBR-t, ő biztosan fog tudni segíteni ( főleg egy Goldwingesnek ! :-)

06-20-961-6318

ekkerjoz 2008.07.07. 16:27:50

Most már az életben le nem mosom magamról a goldwinget, nem mintha szégyellném, de rajtam maradt, mint szamáron a fül.
A fiam délben hozott haza egy gsxr 600-at, nahh, kérlek, az is tud menni.
Most szálltam le róla, remeg a térdem, mint mikor állva izélek, kurvagyors gép, nem lehet eldobni, baszott jó a futóműve, mostmár muszáj lesz a cbr-t is kipróbálni. Kösz a számot.

gri 2008.07.08. 10:43:16

Nem nyelveszkedni akarok, de a "muszaly" igy ebben a formaban nagyon fajdalmas. :-)

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2008.07.08. 11:31:13

Köszi az észrevételt: a cikk írásakor épp nem ért rá az aktuális 'cenzúra'.
Én meg egyébként nem vagyok rossz helyesírásból - de a kapkodásban még egy IJEN szarvashiba is becsúszik néha...

thx ! :-)

nigger 2008.07.22. 21:15:22

Ajánlom a nagyrobogót mindenkinek.El is felejtetek minden váltós mocit az biztos.Olyan mint az Amcsi verda.Ha egyszer beülsz soha de soha többé nem ülsz másba.Gáz és fék más nem is kell.