Örök Kincs
2009.01.20. 21:32
2001. Füstös, tábortüzes este egy katlanban, csupa motoros körülöttem - mint jómagam.
A szalonna apró zsírcseppje hatalmas sistergéssel csattan a parázson, előkerülnek a boros flaskák, készülnek a zsíros kenyerek. Beszélgetés, régi barátok, új ismerettségek - ki tudja, tán évek múlva is tartani fognak.
Egyszerű dolgok ezek, és ettől valódiak.
Lassan kialszik a tűz. Közben - mintegy kontrasztként - a színpad vöröses, sárgás lámpái kezdenek felgyulladni. Hangolnak, a segítők határozottan gyors, de kicsit sem kapkodó mozdulatokkal emelik helyükre a hangszereket.
Merthogy itt ilyen világ van. A ZENE = HANGSZEREK + ÉNEKHANG, ÉLŐBEN.
Talán hihetetlennek tűnik - főleg a '90 után születetteknek - de valaha csaz ezt hívták annak, mindegy, ezen én már nem akadok fenn.
Kezdődik. Nem kell vadul kutatni emlékeimben, hiszen az autóban is mindig figyel egy István a Király CD. Egy másodperc alatt beugrik, a színpadon magát a Sámánt látjuk, azaz Deák Bill Gyulát, Bill bátyót.
Előbb még beszélgetünk, a zenét túlharsogva kiabálunk egymásnak.
Aztán valahogy egyre kevesebb a szó. A "Nem haragszom senkire" alatt már síri csend, csak a mellettem ülő karcsú lány könnycseppje és halk szipogása töri meg a varázslatot... Őt is megérinti a zene, majdnem bánom, hogy jobban mint minket 'erős' férfiakat.
Igazi egyszerű, őszinte gondolatok, és a 'legfeketébb hangú fehér blues énekes' ( ahogy Chuck Berry nevezte ) fantasztikus szeretete és személyisége - egy csodát élünk át. Nincs mit tenni, még a zenehallgatást rádióból (se) ismerő kolléga is egészen lassan, ámulva kel fel a koncert végén. Gondolatai a távolba vesznek, hiába is szólnánk hozzá.
Tán nem is érti mi történt vele, mi zajlott körülötte.
Azóta menthetetlenül rajongok az öreg Bill fantasztikus stílusáért, imádom a zenéjét, sok régi szövegét mai előadók dalaiban hallom viszont.
És amiről az egész eszembe jutott ? Hatvan év, hatvan csapás. Bill 9 évig pihent, és egy évig alkotott. Az új (2oo8-as) album rock n' roll nóták frissek, ropognak ( még a ZZ Top-os áthallásokat is megbocsájtjuk ) - a lassú melódiák pedig úgy áradnak feléd, mint ahogy a sűrű, aranylóan csurgó méz folyik le a kanálról. Gyönyörű, áldott békesség.
Bill bátyó végképp 'brand' lett, az is hallja aki nem őt keresi. Rádiók játszák, TV-k hívják.
És most, most pedig megpróbálják igazán 'fogyaszthatóan' , igazán a mai kornak megfelelően integrálni a magyar zene és lemez piacba.
És az eredmény ? Mindenki döntse el maga:
A koncerteken felnőtt generáció talán felháborodik. És teszi joggal.
Bill nem rekedt, gyönyörűen 'koszos-nyers' hangját a stúdió pengéje fésüli egyenletesen simára.
Én mégsem panaszkodom. Megnézem tizedszer is. Jó ez a nóta.
Jó a társaság is - olyan igazi hangok. ( a notenkszes kölök egy kurta sorát most hagyjuk figyelmen kívül...)
Hangszerek, sok - újra van cintányér, fasza. Zongora, olyan igazi mélyhangokkal - erre kell IGAZÁN, VALÓBAN a mélynyomó az autóban, nem a tuctucra...
És hogy Bill-t aprópénzre váltják az ilyen szerepléssel? Én úgy mondom, olyanok is látják/hallják végre őt, akik pl. a notenksz kiskancsó (esküszöm most már megnézem hogy hívják... ) 2 másodperce miatt kapcsolnak csak a klipre.
Nehezen mondom ki, de mégis: Égessen meg a sistergő szalonna mellett a tűzön minden rocker cimborám, de én most leteszem a voksot: ez egy JÓ DAL, PUNKTUM.
És a dal jóságához Bill sokat hozzáad - és ha az Öreg is profitál bármit ebből a szép projektből, azzal csak teljesebb az összkép.
Szép munka, 5-ös. És persze, Bill a Király...
UPDATE, 2oo9.05.2o. : Közben megszületett az elismerés: Bill életmű díjat kapott.
Le a kalappal (sokadszor) előtted Bill bátyó - élj soká, varázsolj el minket még nagyon sokszor.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
polanigger 2009.01.21. 05:43:15
kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.01.21. 07:15:57
És persze VLK: Pola a király... :-)