Csak egy hét

Vágyom 'felfedezni a világot' - olvasom az apró betűket a képernyőn.

Talán a Kislány sem gondolja komolyan, hogy mit is jelent ez: hiszen az utazás, soha nem arról szól, hogy elmélyedjünk egy idegen-ismeretlen dologban.

Ugyanis az új megismerésének egyetlen lényege, hogy önmagunkat fedezzük fel.

És meglepően jó az időzítés is, ahogy az üzenetet küldi - a hajnalban látott film fantasztikusan rímel a gondolataira.

One week.

Mindent visz.

Szigorúan feliratkozott a film a Top5 kategóriába - az elején még féltem a 'szájbarágós' stílustól, és a Benjamin Button féle 'minden okkal történik' effektektől.

Jókat mosolyogtam, hogy a motorral-az-úton-zenére részek, egy az egyben az EasyRiders utánérzései - de a jobbtól lopni ugye soha nem bűn...

Megcsodáltam Kanada nevezetességeit, és mi tagadás: gyönyörű volt. Bármelyik amerikai road-movie mellé oda tehető, hibátlan szép tájakon játszódik.

Néha már-már tétovázós, céltalan az ÚT ( a szó minden értelmében ) tényleg kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni a következő napon...

...aztán a végére beérik. És minden a helyére kerül. Nem mond el sok mindent, de a fontos igazságokat kalapáccsal sulykolja beléd.

Alap helyzetben, ez egyszerűen csak 'nagyon ajánlott' film.

De szerelmi/egészségügyi/lelki válság idején - KÖTELEZŐ, 10/10.

( baowah, kösz a tippet. )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.