"Pénzírás" - neveztem anno az újságírói munkát, ami pontosan abból állt, mit előtte ingyen/kedvtelésből végeztem. Egyszerűen írtam, amiről akartam. Meg amiről kérték.

Kb. annyi a különbség, mint futni egy csinos lány után a parkban, vagy ugyanott futni egy tucat bicskás roma bűnöző elől... mégis, van hogy találkozik a kedv, a szenvedély, az érdekkel. Ott jó dolgok szoktak születni.

A király meséi

Bill bátyó, le a kalappal ! Ilyen az, amikor minden kényszer nélkül, örömből zenél az ember ! Gyönyörű utalások az eddigi életműre, a ritmus már jól ismert: a blues úgy folyik mint a méz a forgatóról, a rock n' roll pedig feszes, és vág mint a penge.

A szöveg hitelességét eszünke sem jut firtatni, és minden hangon érezni hogy a jókedv szülte.

Persze a torrentek már rogyásig vannak az mp3 változatokkal -akinek az elég, annak felesleges is lemezt venni- és egyfelől jó is hogy fent van. Magyar ZENE kapcsán elítélem általában ezt a fajta kalózkodást, de erős a gyanúm hogy ilyen módon olyan is 'fertőződik' ezzel a csodával, akinek egyébként az István a Király is csak másodikra ugrik be az Öreg kapcsán.

November 20-án életműkoncert a Papp László arénában. Aki tavaly elment a 60. születésnap koncertre, az biztosan ott lesz. És aki meghallgatja ezt a hetven percnyi csodát, az szintén el fog menni. Mert ezt muszáj élőben is meghallgatni...

 És a végére egy személyes kedvenc : Kőbányáról álmodtam

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.