Egy post margójára
2010.01.03. 06:34
Komoly visszhangot, és erősen eltérő véleményeket váltott ki az Unimotorcycle versenyekkel kapcsolatos cikk ( hegylakok.blog.hu/2009/12/28/egykereken_vegig )
Egyrészt jó volt látni, hogy fél tucat valóban elszánt ember jelezte azonnal: ő bizony belevág ha itthon is lesz ilyen sorozat.
Viszont a másik oldalon rögtön a verseny szervezői nyakába varrták volna a rossz társadalmi viszonyokat (különös tekintettel a fiatalokra), a motorosok iránt kimutatott általános ellenérzést, a halálozási statisztikákat (!!!) stb.
Mindez miért? Mert NEM TITKOLT semmit a bejátszott klip. Bemutatta azt, ami a LEGROSSZABB eset egy ilyen versenyen. Olyan volt mint egy orvos, aki a műtét előtt minden veszélyről tájékoztat. A sok jóról ráérsz beszélgetni utána is, amikor már túlvagy rajta, nem?
Valószínűleg szerencsésebb lett volna egy fél perces, csupa akció, plusz cicis-faros kiscsaj serleget és puszit ad videót összerakni, akkor hatszázan jelentkeztek volna - nagyrészt komolytalanul, tegyük hozzá.
Nos, a józan "kisebbség" kedvéért itt egy összefoglaló, az egyik 2009-es versenynapról: sírással, nevetéssel, mázsás faszikat megszégyenítő Barbie-motorral - így kompletten.
És ez alapján mindenki döntse el: otthon nézi a fotelből, vagy feláll, és tesz valami igazán tököset az életében.
A döntés az övé, nem kényszer.
De ha otthon marad, akkor magával üvöltsön - ne azzal, aki a tévézés helyett inkább letett valamit az asztalra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.