Vége az első résznek...
2010.03.11. 09:23
Két motor áll a garázs előtt. A szívem szakad meg újra - az elmúlt négy évben a részemmé vált ez a szeretnivaló dög. És most meg kell válnom tőle, hiszen itt az új, a nagyobb, a jobb. Persze az ember mindig a gyengébbnek drukkol... hülye egy dolog ez.
A dilemma
Lemostam utoljára - na nem anyagi megfontolásból - egyszerűen jót tett a lelkemnek. Ahogy megjelent a hirdetés, már jött is a telefon. Megérkeztek, alig volt 18. Apuka nem szegény, bár a sáros gumicsizma, és a derékról lecsúszó 'oldalt-kétsávos-mackó alsó' nem ezt hirdette.
- Tetszik fiam?
- Nagyon tetszik apa... ( hogy a farakásba ne tetszene. 18 évesen nekem is tetszett volna egy 200-al szakító sportmotor. El is földeltek volna egy ilyennel az ülepem alatt, olyan hülyén és fiatalon. )
- Jólvan - fordul felém a pár sáros csizma - elvisszük.
- Vigyétek - mondom - de ne indítsuk be előtte? Ne vigyem egy kört a kölyköt?
- Mér' indítaná? Há' jár szépen a motorja meg minden, nem?
- Persze...
Ezzel kezembe nyomta a hétszázharmincezer magyar forintot, feltolta a szalmától és a közelebbről be nem azonosítható elemektől koszos platóra a ZZR-t és el. Hír azóta se.
Vagyis nem. Ők csak másodikként érkeztek. Előtte itt járt egy hasonló korú, hozta a tökre okos barátját is. Egész a garázs ajtajáig jutottak.
( Közjáték: Előtte telefonon mindent lekérdeztek - olyan szinten, a végén tolómérővel álltam a garázsban. Fülemen a telefon és diktálom:
- Karcolás a jobb oldali termosztát fedélen. kilenc és fél centi hosszú. Vékony repedés a jobb felső-oldalsó idomon, nem hiányos, javítható. 55 milliméter hosszú stb. Gumi profilmélysége középen három és fél milliméter, a szélén négy... )
EZ SZAR.
Ennyi volt a véleményük, a sötét garázsban, tőlük öt méterre álló motorról.
PAFF!
A garázsbejárat két szárnya, egy Wartburg ajtót megszégyenítő bádog hanggal csapódott egymásnak, lakat rá, sziasztok.
- Most mi van? Mi azért jöttünk több mint háromszáz kilométert, hogy megnézzük és megvegyük a motort...
- Nem fiúk. Ti most azért autóztatok vagy nyolc-kilenc órát, hogy megnézzétek a festői Dunaújvárost. Ezt a szart meg elviszi majd valaki más. Köszi hogy benéztetek.
Szóval a motor elkerült Sárosfalvára, azóta se bukkant fel az utakon vagy hirdetésekben, sőt: még a bontók kínálatában sem tűnt fel az egyedi fényezésű ZZR idom 2004 óta.
Helyette ott állt a 600-as, büszkén. Én - ha lehet - még büszkébben, nagyra törő tervekkel.
Tökéletes harmónia
Boldog voltam, és lehettem: fogalmam sem volt, hogy pár hét múlva idegen kezek fogják rángatni-törni a motort, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ellopják tőlem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
