Még nem késő elindulni...

2009.08.18. 10:48

 Megvolt az idei nyaralás, de mégis hiányzik az ÉLMÉNY, ami emlékezetessé teszi ezt a nyarat ? Kevés pénzből, valódi mediterrán élményre vágysz ?

 Hosszú hétvége Olaszország gyöngyszeménél és környékén.

Agárdi Gyuriék motoros túra magazinjában olvastunk először erről az úti-célról, és rá néhány hétre már szerveztük is a karikát. Szállásunk -meglepő módon- egy nap alatt lett, és az előzetesen ígért horror árak is elmaradtak. (22 EUR/fő/nap).

 

 1. nap -  május 13. péntek

 

Május péntek 13. Ragyogó napsütés, és 2-3 fokos 'langy - meleg' fogad minket fél hétkor, de elindulunk. Útközben pótoljuk a hiányzó zöld-mellényt, Körmenden a helyi motorosok egyik nagy alakja jó utat kíván még, aztán tűz.

Időre kell elfoglalnunk szállásunkat, így nagyrészt autópálya. A magyar határig gyorsan megy, az olaszig sem vészes. Villach - Faaker See egyre jobban tetszik a dolog.

Talján barátainknál viszont a forgalom, a fogfájás keménységű autópálya díjak, és az egyhangú táj (Tarvisio - Udine - Verona) nagyon fáraszt. Azt hittem soha nem, de valahogy mégiscsak: 870 km, és alig tíz óra telik : ott vagyunk.

A 22 EUR -os ár, innentől kezdve nevetségesen kevésnek tűnt...

 Meglepő segítőkészség, egy varázslatos falu (Sirmione) és egy kellemes apartman : ennyi a gyors mérleg. Hibátlan angol tudás ( mindenhol )  a motoros számára hasznos extrák ingyen, és egy tökély tengeri pizza a teraszon - alakul a pozitív kép.

Gyönyörű és érintetlen óváros és vár, még egy falat Pármai Sonka és a fáradságtól mély álom. Súlyos és jóleső mérlege a nem rövid napnak.

 2. nap - május 14. szombat

 

Gyors bevásárlás, reggeli a tóra néző teraszon és indulunk. A tó keleti partját és szórakozó helyeit keressük. A Garda-Land-ot már itthon kinéztük magunknak, így elsőként oda indulunk. Komor felhők gyülekeznek felettünk, jól is tesszük ha fedett helyre kerülünk.
 


 

A kapunál intenek : kerüljük csak ki a hosszan kígyózó kocsisort, és eszünkbe ne jusson a pénztárcánkért nyúlni. Így az 5 EUR a zsebben marad és még nincs vége. A bejárattól egy kilométerre találnánk is helyet, ha nem ugrana elénk a parkoló-őr és irányítana minket egy szűk, járda-szerű folyosóra. Az egész a park bejáratától kb 10 méterre véget is ér... Nehogy a megfáradt motorosnak még gyalogolnia kelljen a hosszú út után.

Tetszik hogy számolnak velünk. Sok ilyet még.

A parkban egyik ámulatból a másikba esünk: varázslatos játékok, hihetetlen precízség, nagy-nagy élmény. A szemerkélő esőben beszerzünk két esőkabátot, és folytatjuk tovább a kalandot. 4-5 órát szántunk erre, ehhez képest már délután négy van, és még a játékok felén ültünk csak. Verona vár, így kinézzük az utolsó célpontot: AZ ELVARÁZSOLT FA.

Na most : Egyrészt mindenki üljön fel rá. Másrészt senki ne higgyen a szemének, hacsak nem akarja viszontlátni az ebédjét... Nagy illúzió, minden racionális érzékedre szükséged lesz!

Gyermeki örömök egész nap, és talán a pénz teljes hiánya is okozza ezt. Jó érzés, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül próbálsz ki mindent, hiszen a kapunál vetted elő utoljára a tárcád.

További nagy élmény, hogy a vizes játékok előtt, mindenki egy nagy kupacba rakja le féltett hátizsákját - legyen benne fényképező, kamera, nem számít. Mikor kijön, ugyanott találja. Sehol egy hangos szó.

Útra kelünk, hangulatos szőlő-lugasok, és mediterrán házak közt visz az utunk. Veronában elsőre (na jó, másodikra) megtaláljuk az arénát, és gyalogosan folytatjuk. Ismét vagy két kilométerrel beljebb jutottunk, mint az autósok - szabályosan. Van mit tanulnia Budapestnek.

Júlia erkélye, Ferrari kiállítás, az Aréna, és gyors vacsi - ennyi fér bele. Hiába, a Garda-Land-ban töltött napért fizetnünk kell. Hazafelé szemerkélő eső, az utolsó az út folyamán, és ez sem tart tovább tíz percnél. Forró fürdő, visszanézzük a lovagi tornát a videoról, és alvás.

"Ma felfedezünk mindent" gondoljuk naivan, és elindulunk körbemotorozni a tavat.

Észak-Kelet felé indulunk, Sirmione - Affi - San Verolo - Cast. Di Brenzone - Riva Del Garda útvonalon. A kezdeti komor felhőről kiderül hogy csak köd, miután Affi-t elhagyva a hegyre felvezető szerpentinen szépen 'kibújunk' belőle. Először látjuk a tavat egészében, fentről teljes pompájában. Hosszasan időzünk, gyarapodik a galéria.

Az elmúlt 20 év egyik kedvenc  képe

 Riva-ban nagy sétát teszünk, veterán autó- és motor kiállítás van a főtéren, jól mulatunk.

A nyugati oldalon visszafelé leckét kapunk a helyiektől, az alagútban előzés fejezeteiről... Mivel halál esetére nem valami sokat fizet kötvényünk, így nem próbáljuk utánozni őket.

A déli parton találkozunk Gyuriékkal, akiktől a Garda ötletét merítettem (mint kiderült, egy nappal utánunk ők is ide indultak), mivel bőven 100 feletti tempóban történik a 'találka�'csak intünk, és utólag gondolkodunk ki is jött szemben.

A délutánt a szafari parkban töltjük, a hüllő-ház a saját lakásunkra hajaz erősen, így gyorsan otthon érzem magam.

Szállásunk közelében felfedezzük még a kis falvakat, eszünk egy nagyon finomat (mint eddig minden étkezéskor) és elkezdünk pakolni. Holnap hazaindulunk, de ez részben jó hír.

 4. nap - 2006. május 16. hétfő

 

A kellemes búcsúajándék biztosít minket -és szállásadónkat is- hogy visszatérünk hozzá, majd reggel hétkor északnak fordulunk: Irány a Dolomitok!

Magam sem tudom mire vállalkozom, az unalmas autóút szakaszt fejben számolással töltöm. Ha legalább 70-es átlagot tartunk, 14 óra alatt hazaérünk. De tudom, ez úgysem fog sikerülni..

Sirmione - Affi - Trento - Ora. 140 kilométer : 1 óra alatt. Eddig jó. Aztán tankolunk... vagy negyven percen át. Egy kút sincs nyitva még, az automata pedig nem tud mit kezdeni legkisebb címletünkkel, az ötvenessel. Egy hangulatos pékségben reggelizünk, kapunk vissza vagy 49 eurót, így benzinünk is lesz. Elindulunk, hogy megmásszuk A HEGY -et.

Az utóbbi tizenöt év legszebb útjait vonultató listám erőteljes frissítésre szorul, hazafias érzelmeim gátolnak, hogy Magyar utak csússzanak le a dobogóról, holmi szerpentinek miatt... Nem kis dilemma.

Egyik ámulatból a másikba esünk, és mikor azt hisszük felértünk, akkor jön a java: 700 méter emelkedés, 4 kilométeren. Második fölé nem kapcsolok, nem is tudnék. És a csúcs: 2239 méter, Passo Pordoi.

Az egész így kezdődött : Ezt a feliratot láttam egy fényképen, és elhatároztam - nekem is látnom kell. Most, a mínusz két fokban, itt állok alatta, és még vagy harminc motoros rajtam kívül. A hó van ahol derékig ér - döbbenet.

Mintha a Mátrát megszoroznánk kettővel...mindezt aszfalt úton, motorral.

 Még egy hágó vár ránk, és mégsem indulunk. Vagy úgy is mondhatnám, még több mint 750 kilométer vár ránk, és már tizenegy óra elmúlt. Na ez már hat, nehezen de útra kelünk. Lefelé a hegyről felforr(!) a vadonatúj fékolaj a hátsó fékben, na ilyen sem volt még. A fehér aszfalt-köd-három fok kombináció miatt próbáltam az első féket hanyagolni, ez lett az eredménye.

Az osztrák oldalon a négy (!) trafiból egyet sem eszünk meg, így marad eurónk a következő kanyarra. Gyors határ átlépés, a végén már száz kilométerenként pihenő, lassan de hazaérünk. Tíz óra, mire a vasat besakkozom a garázsba, hullafáradtan esem az ágyba.

980 kilométer, tizenöt óra alatt. Nem volt egyszerű.

Nehéz bármi frappánsat kitalálni így a végére: egy más minőségű élet, a motorozás új dimenziói, és egy nagy út kezdete volt ez.

Innentől más léptékben, és más módon szervezem túráinkat. Bátrabban, és elszántabban rajzolok, és az eddiginél több pénzt teszek félre rá. Igen, ez sajnos összefügg.

Az élmény, amit felesleges rögzíteni: a pillanat örökre lelkünkbe rögzül

 Más világ ez. Egy olyan ajtón léptünk be, aminek a létezését is csak sejtettük. Hazaérve máris fura gondolatom támadt: a Garda tó már nincs messze Franciaországtól. És Svájctól. Sőt Spanyolországtól sem...

Jövőre még bátrabban kell rajzolnom.

----------------------------------------------------------------------------------------

Hasznos blokk:

Garda - tó : Észak Olaszország egyik (joggal) kedvelt üdülőhelye.

 

Magyarországról kb. 8-9 órás út, nagyrészt autópályán. A kiutazás költsége (útdíjakkal együtt) kb: 25-30 EFt. (járműtől függően )

A környék : saját járművel gyorsan elérhető, a Dolomitok, Velence, Verona és Milánó.

Szállás : Sirmionéban, egy 4 fős apartman (szeptembertől) már 16 EUR/fő -től kibérelhető.

Étkezés : a nagyvárosok felkapott helyei (itthoni viszonylatban ) drágák, de remek pizzát lehet kapni 10 EUR-ból, és egy reggeli bevásárlás is sokkal nagyobb élmény a helyi kisboltban, mint itthon. Fantasztikus a gyümölcs és hús kínálatuk.

Össz. költség : 4 fő, egy autóval, 500 EUR-ból eltölthet egy hat napos turnust kint.

Közlekedés : ha megszokjuk az autópályák 150-180 -as utazóját, és a városok nyüzsgő forgalmát, akkor akár az itthonitól békésebbnek is nevezhető. Motorral különösen nagy élmény kint menni, figyelnek az emberre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutya-vilag.blog.hu/api/trackback/id/tr781317096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

polanigger 2009.08.25. 07:54:07

Ez igen!Azért hesszeld csak meg a Caransebes túrát.Árat nem írok a 4 napra mert úgysem hinné el senki.

kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.08.25. 08:47:54

Így van - keletre, északkeletre az érintetlen természet, a barátságos vendéglátás, és nem utolsó sorban az árak miatt indulunk.
A Garda az valami egészen más... még ha vannak fogfájás keménységű fizetendők (autópálya díj) benne.
süti beállítások módosítása